Amikor személyesen adhatom át az Édes Élményt :)

Egy-egy megrendelés nemcsak annyiból áll, hogy elkészül a torta. Ennek sokkal hosszabb folyamata van. Először kezdetét veszi az ötletelgetés, mi és hogyan lenne a legtökéletesebb az aktuális alkalomra, majd a kivitelezés. Itt akár véget is érhetne az én feladatom, de mégsem így történik. Ezután jön csak az izgalom, hogy vajon milyen lesz a fogadtatás. Meghozza-e az eredményét a sok gondos, odafigyelő munkával eltöltött óra, a sok tervezés. Várom a visszajelzéseket, mert ezek mindig nagyon fontosak számomra.

Vannak események, amikor személyesen élhetem át ezeket a pillanatokat  születésnapok, esküvők alkalmával családi és baráti körben. Ilyenkor általában a torta az én ajándékom. Mindenki bizonyára átélte már egy-egy ajándék átadását, és a vele járó izgalmakat. Várja a reakciót, fürkészi az arckifejezéseket, a tekintetet.... vajon sikerült örömet szerezni...

Az esküvőkön az ifjú páron kívül nem igazán lenne másnak oka az izgalomra. Általában, mikor ők már megnyugszanak, túl vannak a ceremónián, kezdődhet a szórakozás, na akkor kezdődik az én izgalmam, hiszen nemsokára eljön a torta ideje. Ilyenkor előre egyeztetek a vőféllyel, hogy jelez majd nekem, ha eljön az idő, így akár tánc közben is fél szemem mindig rajta tartom, hogy kellő időben elő tudjunk készíteni mindent. 

Legutóbb Adri&Norbi esküvőjén adatott meg az alkalom, hogy átadjam az esküvői tortájukat. Azt azért halkan megsúgom, hogy soha nem szerettem szerepelni, a középpontban lenni. Amikor betoljuk a tortát, sötétség van, csak a torta dekorációja ad némi fényt, ami odavonzza a tekinteteket, így jól el tudok bújni a torta mögött... de eljön a pillanat, amikor a lámpafények újra kigyúlnak, és ott vagyok én is... Na ez alkalommal még egy mikrofon kezembe nyomásával is hozzájárultak, hogy kellőképp távolodjak a komfort zónámtól... De az örömteli csillogó tekintetek hamar feledtették velem szorongásom, boldog voltam, hisz ismét sikerült. Az már csak a hab volt a tortán, hogy személyesen élhettem át a torta teljes életútját, az első cukorszemcsék feldolgozásától, az utolsó morzsa elfogyasztásáig. Szép emlék marad.

Édes Élmény személyre szabva…

Már itt is a folytatás J Ahogyan azt az előző bejegyzésben írtam a tortákról fog szólni, az egyedi tortákról…

Egyedi tortát a világ legegyszerűbb feladata készíteni, így nem is igazán értem, miért tulajdonítanak neki ekkora jelentőséget marketing szempontból.  (Írd csak be a google-be :)  „egyedi torta”) Minden torta teljes mértékben egyedi lesz, hacsak nem valamiféle sablonnal készül. Őszintén bevallom, én sem tudok két egyforma tortát készíteni… Szóval hiába is választod ki a képek közül, hogy ezt szeretnéd, pontosan ugyanolyan nem lehet. Több okból sem…  Hogyan készül? A két kezemmel, ami nincs előre beprogramozva  :)

Szóval, ha tortát rendelsz egy cukrásztól, az vélhetően egyedi lesz.

De akkor mégis mi az a plusz, amitől igazán különleges lesz? Mitől válik annyira emlékezetessé?

Aki szereti a szakmáját,  szívvel-lélekkel végzi a vele járó feladatokat, hiszen ezt választotta az önmegvalósítás eszközéül. Mindent belead egy-egy alkotásba. Ha valaki ezt nem érzi, rossz úton jár…

De elég ez ahhoz, hogy másoknak örömet okozzunk, feledhetetlen örömet? Biztosan tetszeni fog neki, ha értjük a dolgunkat, jó az ízlésünk, de ennél adhatunk többet is.

A grillázs amphora története, ami mára múzeumi darab lett

„Szeretnék egy tortát, teljesen rád bízom, hogy milyet…” Ezt a mondatot nagyon nem szeretem ám :) Főleg, ha ajándéknak szánják a tortát. Örülhetnék is neki, mert egy újabb remek alkalom lehetne, hogy kipróbáljak valami újat, de én úgy gondolom, ez nem csak rólam szól. Fontosnak tartom, hogy személyre szóló torták készüljenek. Tehát biztosan kérdésekkel fogom bombázni az illetőt, hogy mégis mondjon már valami kiindulópontot, hogy elkészülhessen a tökéletes Édes Élmény személyre szabva :) egy olyan meglepetés, ami mélyen megérinti azt, akinek készül. Jó néhányszor  már sikerült is ezt elérnem. Hogy honnan tudom? Sok elérzékenyült, boldog pillanatról kaptam visszajelzést (ezeknek mindig örülök, mert fontosnak tartom)…  de nem egyszer volt már olyan is, hogy mikor megpillantotta a megrendelő a tortát, könnyes szemmel folytattuk a beszélgetést… (ilyenkor azért bízom benne, hogy örömkönnyek :) ) Ők ekkor már átélik az átadás pillanatát. Ilyenkor elégedett vagyok :) hiszen sikerült, amiért dolgoztam.

Ha esküvőre készülsz, és tortát rendelsz tőlem, akkor is alaposan ki leszel faggatva, ezt garantálom. Ha van egy konkrét elképzelésed, szívesen fogadom. Nem fogok katalógust a kezedbe nyomni, hogy ezek vannak, ezekből választhatsz és kész. Ha egyáltalán nincs elképzelésed rávezetjük majd egymást, hogy elkészüljön a Te tortád, a Te stílusodban :) Engem minden érdekel…milyen lesz a dekoráció, virágok, miből fog állni a csokrod, milyen lesz a ruhád. Ezekre a sokszor bizalmas információkra azért van szükség, hogy a torta is tökéletes összhangban legyen majd veletek. Így lesz tökéletes! Minél több apró részletet mesélsz el nekem, annál inkább. Egy történet erről

Egy hely, ahol minden egyedi…

A mai világban akármerre fordítjuk a fejünk, a legtöbb helyen az „egyedi” jelzővel ellátott reklámokkal próbálják felkelteni a figyelmünk. Valahol tudat alatt mindenki vágyik arra, hogy különbözzön a többiektől, vagy valamivel ki tudjon tűnni az átlagból. Ezért keres valami egyedit…

De pontosan mit is… és meddig tart az egyedisége…

Tegyük fel, hogy az egyén talál valamit, amire azt tudja mondani, hogy ez az, megvan! Igen ám, de a különleges dolgok feltűnnek  másoknak is, és máris elkezdik másolni. Egyedi….volt egy ideig.

Véleményem szerint sokkal célra vezetőbb, ha a dolgok személyes mivoltát ragadjuk inkább meg és tartjuk szem előtt.

Az egyik kedvencem az, mikor a magazinok írnak arról, hogy hogyan lehetünk egyediek…vagy inkább tömegesen egyediek, mert biztos vagyok benne, hogy nem egyetlen ember fogja olvasni a sorokat… Pl. az esküvői magazinok tele vannak egyediséggel, amire persze sokan ráharapnak és máris kész a sok „egyedi” esküvő…

Mennyivel máshogy alakul a kép, ha önmagunkból indulunk ki. Gondolj csak bele… ki tudhatja Nálad jobban, hogy milyen is vagy, mit szeretsz. Biztosan nem egy kívülálló, hacsak nem gondolatolvasó az egyén :) Ha tényleg egyediségre törekszel, akkor azt csak önmagad kivetítésével érheted igazán el. Ha az ötleted nem tetszik valakinek, ez ne vegye el a kedved. Az már más véleménye, nem a tiéd, nem te vagy. Azt az embert, szolgáltatót kell megtalálnod, aki a segítségedre van a megvalósításban. (Ilyen pl. Erika és Ceffa Virág is)

Egy kicsit az esküvőkre fókuszálva nézzünk egy példát… pontosabban a sajátom :)

Ez egy olyan nap, ami neked biztosan emlékezetes marad, de ha azt szeretnéd, hogy másokat is megragadjon, jó, ha kerülöd a sablonos dolgokat. De azt ne felejtsd el, hogy bármilyen sablonosnak tűnő dolgot fel tudsz dobni, ha egy kicsit belecsempészed magad.  

Anyánál teljesen kiverte a biztosítékot, hogy egyszer csak elővettem és megmutattam neki a menyasszonyi ruhám.  Egy világ omlott össze benne, hogy nem együtt fogjuk végigjárni a szalonokat a tökéletes darabra vadászva. Én tudtam, hogy nagyon más az ízlésünk, és a vitákat megelőzve ;) inkább egyedül döntöttem.  Vettem egy ruhát (hozzáteszem az elsőt, amit megnéztem és felpróbáltam, megvolt a határozott elképzelésem) egy ruhát, amiből tudtam, hogy van több is, mert hacsak nem kizárólag neked terveznek egy darabot, akkor ez elkerülhetetlen. De az enyém mégis más lett, mert készítettem rá egy gyöngyös díszt. Így lett az igazán személyre szóló. 

.

Saját készítésű gyöngyös dísz 

Szeretem a természetes dolgokat, ezért a dekorációban meg szerettem volna jeleníteni. Legszívesebben a tortám is egy fakéreg szeletre tettem volna, de azért itt kicsit visszafogtam magam, csak a névtáblák készültek ebből. Maradt az ág díszítés az asztalokon, amit persze sok virág övezett. Előzetesen az ötletemre az volt a reakció, hogy minek az a gaz az asztalra. Végül mégis csak a pozitív visszajelzések érkeztek, és még a szakmabeliek emlékezetében is megmaradt

Itt már alakul a "gaz" :)

Volt még több momentum is, amiből nem engedtem.  Azt hiszem, nekem sikerült…lassan két év távlatából is emlékeznek a részletekre, és van aki még mindig ezt tartja eddig a legjobban megszervezett rendezvényének, azok közül, amiken helyi szinten részt vett  (pedig azért itt is voltak bakik, de ezt csak mi tudtuk :) )

Na és akkor jön a lényeg, az „egyedi” esküvői torta 

Erről a következő bejegyzésben olvashattok néhány gondolatot…

A lényeget azért remélem értitek… ;) 

Az első hivatalos munkanap az évben...Te is nagyon vártad már, ugye... ;)

Bizonyára sokaknak nincs kedve munkához látni a hosszú pihenés után... :)

Én, személy szerint már nagyon vártam a januárt. Egy hónap, ami a tervezésről szól. Végre egy időszak, amikor szabadjára engedhetem a gondolataim és a kreativitásom, hogy a lehető legjobban sikerüljön a bemutatkozásom a nagy nyilvánosság felé. Igen, a tegnap említett kiállításra gondolok.

Nem lesz egy könnyű menet... Úgy kell bemutatnom a különböző stílusú tortákat, hogy azok mégis alkossanak valamilyen egységet. Úgy akarom felsorakoztatni őket, ahogy eddig még nem láttam sehol. Voltam már kisebb kiállításokon, ahol szépen egymás mellé helyezett  tortáimat vehették szemügyre az érdeklődök. Ezt most szeretném mellőzni, mert szinte mindenhol így láthatóak. Sok ügyes készítő lesz jelen. Úgy gondolom, nem lesz elegendő a torták látványa, kell egy kis pluszt belevinni a megjelenésbe, ami miatt majd emlékezni fognak a Murvai SugArt-ra. Azt hiszem, a fő irányvonalat sikerült megtalálnom. Kezdődhet a részletek kidolgozása :)

Új év, új lehetőségek, új ötletek, új kihívások...

(Kép forrása: Pinterest.com)

Az idei év új lehetőségeket hoz számomra... 

A tavalyi évben már elkezdődött a változás a vállalkozásom megújulásával. 

Új év kezdődött...és máris lázasan készülök az első igazán komoly kihívásra...az első nagy bemutatkozásra az ország legnagyobb esküvőkiállításán. Bizony, a Papp László Sportarénában 2015.01.31-02.01 között megrendezésre kerülő Esküvői kiállítás és vásáron fog bemutatkozni a Murvai SugArt.

Néha azért még kicsit próbál teret nyerni a pánik, hogy te jóságos ég...mit keresek én majd ott egy kicsiny településről a "nagyok" között... DE ekkor jön a józan ész felülkerekedve a kétségeken, ha mindig a megfelelő pillanatra várunk, és nem teszünk semmit céljaink megvalósítása érdekében, akkor egy helyben fogunk csak toporogni...

Ez az idei év első nagy projektje.

Úgy gondoltam, hogy megosztok majd néhány háttér információt az előkészületekről. A megjelenés kialakulásáról.