Egy-egy megrendelés nemcsak annyiból áll, hogy elkészül a torta. Ennek sokkal hosszabb folyamata van. Először kezdetét veszi az ötletelgetés, mi és hogyan lenne a legtökéletesebb az aktuális alkalomra, majd a kivitelezés. Itt akár véget is érhetne az én feladatom, de mégsem így történik. Ezután jön csak az izgalom, hogy vajon milyen lesz a fogadtatás. Meghozza-e az eredményét a sok gondos, odafigyelő munkával eltöltött óra, a sok tervezés. Várom a visszajelzéseket, mert ezek mindig nagyon fontosak számomra.
Vannak események, amikor személyesen élhetem át ezeket a pillanatokat születésnapok, esküvők alkalmával családi és baráti körben. Ilyenkor általában a torta az én ajándékom. Mindenki bizonyára átélte már egy-egy ajándék átadását, és a vele járó izgalmakat. Várja a reakciót, fürkészi az arckifejezéseket, a tekintetet.... vajon sikerült örömet szerezni...
Az esküvőkön az ifjú páron kívül nem igazán lenne másnak oka az izgalomra. Általában, mikor ők már megnyugszanak, túl vannak a ceremónián, kezdődhet a szórakozás, na akkor kezdődik az én izgalmam, hiszen nemsokára eljön a torta ideje. Ilyenkor előre egyeztetek a vőféllyel, hogy jelez majd nekem, ha eljön az idő, így akár tánc közben is fél szemem mindig rajta tartom, hogy kellő időben elő tudjunk készíteni mindent.
Legutóbb Adri&Norbi esküvőjén adatott meg az alkalom, hogy átadjam az esküvői tortájukat. Azt azért halkan megsúgom, hogy soha nem szerettem szerepelni, a középpontban lenni. Amikor betoljuk a tortát, sötétség van, csak a torta dekorációja ad némi fényt, ami odavonzza a tekinteteket, így jól el tudok bújni a torta mögött... de eljön a pillanat, amikor a lámpafények újra kigyúlnak, és ott vagyok én is... Na ez alkalommal még egy mikrofon kezembe nyomásával is hozzájárultak, hogy kellőképp távolodjak a komfort zónámtól... De az örömteli csillogó tekintetek hamar feledtették velem szorongásom, boldog voltam, hisz ismét sikerült. Az már csak a hab volt a tortán, hogy személyesen élhettem át a torta teljes életútját, az első cukorszemcsék feldolgozásától, az utolsó morzsa elfogyasztásáig. Szép emlék marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése