Egy hely, ahol minden egyedi…

A mai világban akármerre fordítjuk a fejünk, a legtöbb helyen az „egyedi” jelzővel ellátott reklámokkal próbálják felkelteni a figyelmünk. Valahol tudat alatt mindenki vágyik arra, hogy különbözzön a többiektől, vagy valamivel ki tudjon tűnni az átlagból. Ezért keres valami egyedit…

De pontosan mit is… és meddig tart az egyedisége…

Tegyük fel, hogy az egyén talál valamit, amire azt tudja mondani, hogy ez az, megvan! Igen ám, de a különleges dolgok feltűnnek  másoknak is, és máris elkezdik másolni. Egyedi….volt egy ideig.

Véleményem szerint sokkal célra vezetőbb, ha a dolgok személyes mivoltát ragadjuk inkább meg és tartjuk szem előtt.

Az egyik kedvencem az, mikor a magazinok írnak arról, hogy hogyan lehetünk egyediek…vagy inkább tömegesen egyediek, mert biztos vagyok benne, hogy nem egyetlen ember fogja olvasni a sorokat… Pl. az esküvői magazinok tele vannak egyediséggel, amire persze sokan ráharapnak és máris kész a sok „egyedi” esküvő…

Mennyivel máshogy alakul a kép, ha önmagunkból indulunk ki. Gondolj csak bele… ki tudhatja Nálad jobban, hogy milyen is vagy, mit szeretsz. Biztosan nem egy kívülálló, hacsak nem gondolatolvasó az egyén :) Ha tényleg egyediségre törekszel, akkor azt csak önmagad kivetítésével érheted igazán el. Ha az ötleted nem tetszik valakinek, ez ne vegye el a kedved. Az már más véleménye, nem a tiéd, nem te vagy. Azt az embert, szolgáltatót kell megtalálnod, aki a segítségedre van a megvalósításban. (Ilyen pl. Erika és Ceffa Virág is)

Egy kicsit az esküvőkre fókuszálva nézzünk egy példát… pontosabban a sajátom :)

Ez egy olyan nap, ami neked biztosan emlékezetes marad, de ha azt szeretnéd, hogy másokat is megragadjon, jó, ha kerülöd a sablonos dolgokat. De azt ne felejtsd el, hogy bármilyen sablonosnak tűnő dolgot fel tudsz dobni, ha egy kicsit belecsempészed magad.  

Anyánál teljesen kiverte a biztosítékot, hogy egyszer csak elővettem és megmutattam neki a menyasszonyi ruhám.  Egy világ omlott össze benne, hogy nem együtt fogjuk végigjárni a szalonokat a tökéletes darabra vadászva. Én tudtam, hogy nagyon más az ízlésünk, és a vitákat megelőzve ;) inkább egyedül döntöttem.  Vettem egy ruhát (hozzáteszem az elsőt, amit megnéztem és felpróbáltam, megvolt a határozott elképzelésem) egy ruhát, amiből tudtam, hogy van több is, mert hacsak nem kizárólag neked terveznek egy darabot, akkor ez elkerülhetetlen. De az enyém mégis más lett, mert készítettem rá egy gyöngyös díszt. Így lett az igazán személyre szóló. 

.

Saját készítésű gyöngyös dísz 

Szeretem a természetes dolgokat, ezért a dekorációban meg szerettem volna jeleníteni. Legszívesebben a tortám is egy fakéreg szeletre tettem volna, de azért itt kicsit visszafogtam magam, csak a névtáblák készültek ebből. Maradt az ág díszítés az asztalokon, amit persze sok virág övezett. Előzetesen az ötletemre az volt a reakció, hogy minek az a gaz az asztalra. Végül mégis csak a pozitív visszajelzések érkeztek, és még a szakmabeliek emlékezetében is megmaradt

Itt már alakul a "gaz" :)

Volt még több momentum is, amiből nem engedtem.  Azt hiszem, nekem sikerült…lassan két év távlatából is emlékeznek a részletekre, és van aki még mindig ezt tartja eddig a legjobban megszervezett rendezvényének, azok közül, amiken helyi szinten részt vett  (pedig azért itt is voltak bakik, de ezt csak mi tudtuk :) )

Na és akkor jön a lényeg, az „egyedi” esküvői torta 

Erről a következő bejegyzésben olvashattok néhány gondolatot…

A lényeget azért remélem értitek… ;)