Amikor az ember a szakmájában egy alapanyag új felhasználási technikájával találkozik, elindul a fantázia, miként hozná ki belőle saját tudása szerint a maximumot. Így indult az ehető esküvői ruhám története, melynek egészen apró részleteibe nyerhettek ezúton betekintést :)
A tavalyi évben felfigyeltem egy új díszítési technikára, mely ehető ostya felhasználásával készült. Korábban csak tortafotó kapcsán találkoztam vele, ám folyadék hatására egészen elképesztő dolgok kivitelezésére alkalmas. Ekkoriban épp az ország legszínvonalasabb esküvői kiállítására készültem, így elkezdett motoszkálni a fejemben, mi lenne, ha készítenék egy esküvői ruhát belőle, ami akár életnagyságú is lehetne... mindezt természetesen ehető formában.
A gondolat megszületett, és mint annyiszor hallhattuk már, a gondolatoknak teremtő ereje van, napról napra körvonalazódott, hogyan is lehetne kivitelezni a nem mindennapi tervem,,, Napokig kerestem a megfelelő alapot biztosító próbababát, melyre végül egy antik kereskedésben bukkantam rá. Ahogy hazaértünk vele, nem bírtam magammal, máris hozzá kellett kezdenem. Október eleje volt
Első lépésként bevontam fondannal az alapot.
Ezt követte az ostyalapok felhelyezése, melyet igyekeztem úgy alakítani, hogy raffolt anyag hatását keltse
Ezt követte a legkedvesebb rész, amit annyira élveztem, hogy teljesen belefeledkeztem... csak készültek a csipkék és virágok... Cukorcsipke és ostyavirág borította a műhelyem, ameddig csak a szem ellátott...
Ezek után következett csak a tényleges kitartást és türelmet igénylő része a munkának... Több száz fodor hajtogatása... pontosabban 600 körül lehetett a száma...
De amikor végül elkészült, és egyben láthattam a végeredményt, ami korábban csak a képzeletemben lebegett... egy olyan örömteli pillanat volt, amit mindenkinek csak kívánni tudok.
Elkészült:
Ott állt a műhelyemben a sok száz fodorral, csipkével és virággal... Közel egy hónapig dolgoztam rajta.
Majd elérkezett a kiállítás napja... Három részben szállítottuk a helyszínre, ahol hitetlenkedő tekintetek olvasták a kiírást, miszerint a ruha ehető alapanyagokból készült.
De talán a legkedvesebb emlék az marad, mikor egy menyasszony álmai ruháját látta meg benne, így az sem kizárt, hogy valahol egy varrodában már készül is a mintájára egy valódi esküvői ruha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése